Válaszd a napelemet mindenképp!

Apa egészen fiatal korától fogva dolgozott öntödében. Nagyon nem volt ínyére a dolog, hiszen szinte egész nap sötétben kellett dolgozni, ráadásul meglehetősen nehezére esett a megerőltető és megterhelő feladatok elvégzése. Azt mondta, innen indul el mindenki, ő is innen indult, csak megrekedni nem kellett volna, a libegőről fölfelé nézett gyerekkorában, megpillantotta a tiszta eget, és próbálta elfojtani a kitörni készülő sírást. Akkor hét éve nem tudta, mi van az anyjával, nem tudott a saját anyjáról semmit, és a tiszta ég látványa az öntöde megszokott hideg falaihoz képest egészen elborzasztotta őt a maga fenséges voltában. Mindig arra vágyott, hogy szabad lehessen, de sajnos sosem adatott meg neki ez a szellemi elrugaszkodás.

Apaként igyekezett minket úgy nevelni, hogy erre törekedjünk, erre a szellemi önállóságra, és hogy ne lehessen minket befolyásolni mindenféle indokolatlan dologgal, akár politikával, gazdasági beruházásokkal, ilyesmi. Apa arra ösztökélt minket, hogy a saját belátásunk szerint cselekedjünk minden esetben, ha tévedünk, akkor tanuljunk a hibából, és a legközelebbi belátást már egy sokkal bölcsebb szemmel alkossuk meg. Szerettem volna én is hasonló elvek alapján nevelni a saját leendő gyermekeimet, szóval lestem apa minden szavát, és igyekeztem magamba szívni az információkat, hogy hozzámérhető tehetséggé váljak a szülőségi skála fokozatán.

A nevelése alapján gyanakodva fordultam a napelemes rendszerek betelepítésének ötlete felé is. Nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet a fosszilis anyagokról áttérni egy megbízhatatlanabb, sokkal kevésbé ismert energiaforrásra. Mi van, ha egyáltalán nem tudjuk majd kezelni, mi van, ha nem működik? Hidegben maradunk télire? Megfagyunk a mínusz fokokban? Apa kétségeink ellenére nagy lelkesedéssel fordult a napelemes rendszerek felé, és be is linkelt nekem egy oldalt, hogy innen kéne tájékozódnom. Okosítsam ki magam, mert a megalapozatlan kételkedés nem megfelelő vitapartner. Olvastam pár cikket a napelemes rendszerekről, és rájöttem, hogy apának most (ismét) igaza van.

A napelem egy hosszútávon megtérülő befektetés, amellyel az ember élete végéig elboldogulhat – a szó szoros értelmében. Örültem, hogy apukám ennyire bölcs.

Míg várakoztunk a napelemre, apa gyakran napozott délutánonként. Azt mondta, tudni szeretné, milyen érzés napelemnek lenni, hogy méltó legyen a szerkezetek használatára. Mosolyogtam rajta. Ahogy nyugdíjas lett, és kiszabadult az öntöde szorító, éjfekete markából, elkezdett sok időt tölteni a szabadban. Ha csak tehette, sétált, sportolt, elvitte a kutyát kirándulni. Azt mondta, a napelemek is a természet jelképei számára, mert az otthon melegét igazivá és sajátossá teszik. Még a szaga is más annak a melegnek, amit a napelem ad, azt mondta.

A legjobb barátja napelemesrendszerek.info oldalán kért árajánlatot, és abszolút meg volt elégedve a szolgáltatással. Apa innen vette a napelemes rendszerek ötletét, ő is, meg még pár másik barátja a társaságból. A napelemek ideje lassan elérkezik, ebből is látszik, ebből is látható.

Mindenesetre mi is nagyon élveztük a nap melegét a lakásban a panelek beszerelése után, elképesztően más volt tényleg. Áldom apa bölcs belátását, egyébként meg ezt is el kell tőle tanulnom, ezt a kiváló üzleti érzéket. Hiszen a napelem tényleg megéri. Ráadásul, ha egyszer eladnánk a házat, szinte kétszeres áron kelne el a rendszer kiépítése miatt. Szóval hajrá napelem, én is neked szurkolok!