A srácok és a motorok

A bátyám, Jani az öntödében dolgozik. Nemrég kezdett, ez az első munkahelye. Egyelőre nagyon tetszik neki a dolog, motorral járnak be azaz öntödébe az egyik haverjával.

Anya persze aggódik Janiért, de nem tud mit tenni, a bátyám hajthatatlan. Végre kiteljesedhet a motorozásban, méghozzá minden nap.

A haverja, Isti, akivel munkába jár, sokat van nálunk. Folyton a motorozásról beszélgetnek, nem tudom, hogy képesek egyhuzamban ennyit beszélni ugyanarról a témáról én biztosan nem bírnám, bármennyire is érdekel a téma. Szerintem ez azért van, mert szélesebb az érdeklődési köröm, mint a fiúknak.

bukósisakokA végtelen motoros témán belül a bukósisakok külön fejezetet képeznek. Múlt héten csak erről beszéltek, mert Isti akart venni magának egy második bukót. Egy kicsit néha oda szoktam ülni hozzájuk, hogy tájékozódjak a motoros dolgokról, mert egyébként engem is érdekel a téma, csak nem vagyok akkora fanatikus, mint a bátyámék. Meg az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Isti elég jól néz ki. Persze neki csak Jani kishúga vagyok, nem hiszem, hogy valaha is másképp nézne rám. De legalább néha gyönyörködhetek a látványában. Na mindegy.

Arról akartam írni igazából, hogy a múlt héten én is sok új dolgot tudtam meg a bukósisakokról. Például azt, hogy van egy honlap, ahol jó leírást adnak az egész dologról, a bukósisakok Sharp tesztjének lényegét is leírják. Abban Isti és Jani is egyet értettek, hogy a legjobb a Sharp teszt szerinti 4 vagy 5 csillagos sisakot venni. Én nagyjából idáig követtem az eseményeket, ezután már saját kezembe vettem az irányítást. Nem csak azért, mert kezdett sok lenni a fiúkból, hanem azért is, mert mindenképpen el szerettem volna kerülni azt, hogy megtudják, egy kicsit tetszik Isti.

Szóval egyedül néztem utána a továbbiaknak a bukósisakok ügyében. Este a házi feladat írása közben néha tartottam egy kis szünetet, olyankor nézegettem a honlapot. Hétvégére odáig fajult a dolog, hogy szinte mindent tudtam a bukósisakokról.

Mikor Isti átjött, hogy elbüszkélkedjen az új szerzeményével, én is meg akartam vizsgálni az új bukót. A fiúk sokkot kaptak, mikor elkezdtem nekik sorolni a bukósisak adatait. Mondtam, hogy nem értem, miért vannak így meglepődve, hiszen tudják, hogy engem is érdekel a téma. Mivel továbbra sem jutottak szóhoz, úgy döntöttem, folytatom a kis magánelőadásom. Elkezdtem azt ecsetelni nekik, hogy én majd milyen bukót szeretnék, mert amúgy is hasonlít Istiére, amit a héten kinéztem magamnak.

Vagy 10 perc volt még m, mire szóhoz jutottak. Eléggé le voltak nyűgözve. Isti is meg a bátyám is azt kérdezgették, honnan tudok ennyit a bukósisakokról. Mondtam, hogy, mikor odatelepszem melléjük, azt azért teszem, mert figyelek. Egyébként meg egyedül is utánajártam a dolognak. Isti azt mondta a végén, alig várja az első közös motorozásunkat. Persze erre rögtön előtört Janiból a védelmező bátyus, azt mondta, hogy Istivel soha nem fog elengedni, mert állat módjára vezet. Nem akartam nagyon ellenkezni Janival, de közben magamban azt gondoltam, hogy úgysem tilthat meg nekem semmit.

Ha Isti elhív egyszer, úgyis igent mondok neki, a bátyám ez ellen semmit nem tehet.

Jani azután sem hagyott békén, hogy Isti elment. Kérdezte, hogy mióta tervezgetem titokban, hogy motorozni kezdek. Mondtam neki, hogy nem titkolom, csak egyszer sem kérdezett rá. Pedig láthatta rajtan, hogy érdekelnek a beszélgetéseik…

Végül, a hétvégén mindent bepótoltunk. Mondtam Janinak, hogy a kinézett bukót mielőbb meg szeretném venni, hogy már abban járjak vezetni tanulni. Jani meg is ígérte, hogy amint megszerzem, elvisz egy körre.

Persze azt megbeszéltük, hogy anyu előtt titokban tartjuk a dolgot, lehet, hogy meg sem engedné, de ha nem is tiltaná meg a dolgot, akkor is biztosan rettentően aggódna, fölöslegesen.

Jani azt mondta, apunak szólhatunk a dologról, ő biztosan másképp reagál majd.

Végül ebben maradtunk.

Én pedig alig várom, hogy meg legyen a bukósisakom, és a bátyámmal elmenjünk motorozni!