Nyári munka az öntödében

gázcseretelepÉdesapám egy öntödében dolgozik, már nagyjából azóta, hogy az eszemet tudom. Sokszor mesélt a munkájáról, és mindig mondta, hogy noha képességeim alapján – kétbalkezességem és jól matekozó agyamból következtetve – inkább szellemi munkából volna célszerű megélnem, ha van kedvem, szálljak be hozzájuk nyaranta, és kicsit tapasztaljam meg a fizikai munka világát is. Valójában szó nem volt arról, hogy nem fűlött volna hozzá a fogam, sokkal inkább féltem tőle, mivel tényleg olyan vagyok, hogy egy szöget sem tudok beverni rendesen a falba, hiába tanítgatott kisebb koromban. Idén nyáron azonban elhatároztam magam, hogy nyári munka gyanánt beszállok mellé, és segítek a fémek megmunkálásában. Nem kellemes meló, pláne nyáron, egy olyan helyen, ahol alapból még télen is eléggé meleg van. Mindenesetre kellemes tapasztalat volt abból a szempontból, hogy ismét meggyőződhettem róla, hogy ez a világ nem nekem való. És ezt nem csak a fizikai fáradtság, a koszos körmök, vízhólyagos tenyerek és a koránkelés miatt mondom. Hanem mert máshogy működöm, mint azok az emberek, akik ehhez hasonló munkát látnak el. Például ösztönösen kell sokszor cselekedniük, erőből, egy sajátos racionalitással, amibe nem is nagyon fér bele újítás. Mindig ugyanúgy, és arra törekedni, hogy azt a leggyorsabban hajtsák végre. Én pedig hajlamos vagyok megállni, és végiggondolni a dolgokat, újabb megoldásokat keresni, kipróbálni, tesztelgetni eljárásokat, ahogy azt a természettudományokban is alkalmazzák. Ezért éreztem úgy a gyakorlat leteltével, hogy soha nem mennék vissza, mivel folyton probléma volt velem, mert megkérdőjeleztem egy munkafolyamatnak a hatékonyságát, mondván, kevesebb erőkifejtéssel kellene dolgozni, ha így meg úgy, meg amúgy dolgoznának. Ők erre nem nagyon voltak vevők, nekem meg nincsenek akkora karizmaim, mint egy kelet-német birkózónőnek.

De valami hasznomat azért mégiscsak vették abban a két hónapban. Kiderült ugyanis, hogy a munkálatokhoz különböző gázpalackok kellenek, hegesztéshez mondjuk corgont a hegesztéshez, acetilént a lángtisztításhoz, argont meg azt hiszem, az ívhegesztéshez, bármi is legyen az. Szóval azt a beszélgetést csíptem el ebédszünetben, hogy újabb palackokat kell rendelni ezekből, azonban a cég mindegyiket különböző cégektől szerzi be. Aztán ekkor hoztam fel, hogy én azt nem hiszem el, hogy nincs egy gázcseretelep a világon, akitől be lehetne szerezni mindet egyszerre. Sokkal költséghatékonyabb volna, és kevesebb időt kellene szánni a szállítók fogadására, a pakolásra, a palackok cseréjére stb… Lényeg a lényeg, hogy utánajártunk, és kiderült, hogy tényleg van egy gázcseretelep, ahonnan többféle palackot is be lehet szerezni egy rendeléssel, ráadásul vállalják a régi palackok elszállítását is. Látva ezt, úgy döntöttek a cégnél, hogy beszereznek széndioxid palackokat is, és a dolgozóknak abból fognak szódát biztosítani a nagy melegekben. Szóval összességében talán mégis hasznát vették a folyamatos aggályoskodásaimnak, mert ezúttal ténylegesen sikerült egy problémát megoldani vele. A főnök azt mondta, jövőre ha kedvem van, vissza mehetek nyáron, ám ezúttal talál nekem valami adminisztratív munkát, például figyelemmel tartani a készleteket, és bonyolítani a palackok rendelését, többek között. Ki tudja, talán meg is jön a kedvem hozzá. Ott biztosan több hasznomat veszik.