Az új villanybojler

Az apukám testvére, vagyis a nagybátyám öntödében dolgozik. Jóval fiatalabb, mint apa, nem rég volt az esküvője. A feleségével nagyon sokáig gyűjtöttek, míg végül meg tudták engedni maguknak a drága lagzit, és meg tudták venni álmaik otthonát. Na, jó, az álomotthon kicsit túlzás, kissé lelakott a ház, amit vettek, de egy csinos festés, parkettázás néha csodákat tesz. Apa is nagyba segített a költözködésben. Na meg én is! Amikor a fürdőszobába értek az átvizsgálással, apa így szólt:

  • Te, Tibor! Ez a villanybojler teljesen gané!
  • Jaj, ne! – csapta össze a tenyerét Erika, a nagybátyám felesége. – Te jó ég! Mennyibe fog ez kerülni?!
  • Azt nem tudom, de ez nagyon rossz állapotba van. Én biztosan kicserélném! – mondta apa.
  • Nyugi, drágám, majd megoldjuk! – nyugtatta meg Tibor a feleségét, aki az újabb költség láttán kicsit kiakadt.
  • Még se volt ez jó vétel! Ez a ház! – fakadt ki Erika.
  • De! Hidd el, megoldjuk! – próbálkozott Tibor.
  • Én szívesen segítek beszerelni. – mondta apa készségesen. – Viszont valahonnan mindenképp kéne szerezni egyet.
  • Az Éváéktól talán kérhetnénk egyet! – gondolkozott Erika.
  • Drágám! – figyelmeztette Tibor. – Az ilyenekből nem érdemes használtat kérni. Újat kell venni, olyat, ami energiatakarékos!
  • Jó, de most honnan szerezzünk rá pénzt? Eladom a gyűrűm!
  • Na, azt aztán biztos, hogy nem! Kitalálunk valamit! – nyugtázta az eseményeket Tibor.

Nagyon megsajnáltam őket. Apán is láttam, hogy bántja a dolog. Hazafele a kocsiban beszélgettünk.

  • Apa! A Tiborék most mit fognak csinálni?
  • Nem tudom drágám – mondta apa. – De a Tibiék nagyon jó emberek. Csak hát most a Tibinek az öntöde nem fizetett olyan jól, mint ahogy gondolták. Kicsit elszámolták magukat.
  • Tudunk nekik valahogy segíteni? – kérdeztem.
  • Hát… kislányom. – mondta apa. – Az a helyzet, hogy én most szívesen segítenék nekik, de a Tibi nem fogad el pénzt tőlem. Így csak a költözködésbe és szerelésbe tudunk nekik segíteni.
  • Miért nem fogad el tőled pénzt? – kérdeztem. – Hiszen a testvére vagy!
  • A felnőttek már csak ilyenek. – mondta nekem.

Nem szeretem mikor így beszél velem. Nemsokára én is nagykorú leszek és belépek a felnőttek világába, erre apa is rájöhetne valamikor. Úgy gondoltam, ezúttal bebizonyítom, hogy tudok segíteni a felnőtteknek! Hiszen én is lassan az leszek.

Elővettem azt a tudományt, amihez a fiatalok jobban értenek, mint az idősebbek, az informatikát. Na, jó, egészen pontosan az internetet. És kerestem… Ajánlatokat, villanybojlereket, hogy milyet érdemes venni, stb. Végül találtam egy oldalt, ahol akciós villanybojlereket árultak, és le volt írva minden. Hogy mikor, milyet érdemes venni, még én is megértettem. Az árak pedig az akció miatt nagyon lecsökkentek. Úgy gondoltam, ez lesz a megoldás, szimplán csak megrendeljük, titokban beszereljük, és mikor Tiborék meglátják, örülni fognak. Izgatottan meséltem a tervemet apának.

  • Kislányom, nagyon aranyos vagy, de ez tudod, nem ilyen egyszerű! – mondta.
  • Dehogynem! – ellenkeztem. – Pont ilyen egyszerű! Tudom, hiszen utána olvastam. Azt is tudom, hogy Tiborék házába milyet kell vegyünk! Gyere, megmutatom!
  • Linda, nincs nekem erre most időm!
  • De van, légy szíves apa!

Végül addig könyörögtem, míg sikerült a számítógépemhez cibálnom. Unott fejjel nézte a weboldalt, amit mutattam neki. Végül aztán elkezdte görgetni az egeret.

  • Te! Ez nem is rossz?
  • Ugye? – mosolyogtam büszkén.
  • Aszta! Itt azt írja, még be is szerelik nekünk!
  • – mondtam.
  • Na, ez jó minőségű, és még csak nem is drága! – mutatott az egyik villanybojlerre. – Ezt megkapja a Tibor szülinapjára a bátyjától!

Teljesen belelkesült, és meg is rendelte. Utána pedig így-úgy hálálkodott, hogy neki milyen ügyes kislánya.

  • A Tiborék pénzt nem fogadnak el tőlünk, de egy villanybojlert kénytelenek lesznek elfogadni!

Pár nap múlva a szerelők ki is jöttek. Mivel apának volt kulcsa Tiborék házához, és Tiborék szerencsére nem voltak otthon, így be tudtunk lopózni, és természetesen beengedtük a szerelőket is. Nagyon kedvesek voltak, és pikk-pakk beüzemelték az új bojlert. Nagyon jól nézett ki, tisztára feldobta a fürdőszobát! Már csak arra vártunk, hogy a nagybátyámék hazaérjenek. Nemsokára óvatos lépteket, és kulcscsörömpölést hallottunk.

  • Te jó ég, ez nyitva van? – hallottuk Erika hangját.
  • MEGLEPETÉS! – ugrottunk elő apával.

Tiborék először meglepődtek, de aztán megkönnyebbültek.

  • Jaj, de jó, hogy csak ti vagytok! – mondta Erika. – Már azt hittem betörtek!
  • Pedig betörtek. – viccelődött apa. – És a betörők elvitték a régi rossz villanybojlert! És egy újat hagytak helyette.

Tibor és Erika meglepve mentek be a fürdőszobába, és mikor meglátták az új villanybojlert, bizony majd ki csattantak.

  • Ezt… ezt nem fogadhatjuk el… – rebegte Tibor.
  • Jaj, Tibi! – kólintotta fejbe Erika. – Nagyon szépen köszönjük! – hálálkodott.
  • Szívesen! – mondta apa. – De igazából a Linda érdeme. Ő találta a weboldalt az interneten, ahonnan rendeltük és az egész az ő ötlete volt!
  • Ugyan, apa. – pirultam el.

Erre persze nem volt megállás. Tibi és Erika egyszerre köszöngették és öleltek meg engem. Mint egy kislányt, aki először tudja bekötni a cipőfűzőjét. Áh, egye fene, most az egyszer elviselem.

  • Nagyon büszke lehetsz a nagy és okos lányodra! – mondta Tibor.
  • Büszke is vagyok! – mondta apa.
  • Tudod, én is ilyet szeretnék! Vagy akár fiúba is jöhet! – sóvárgott Tibor, majd Erika hasára nézett.

Apa elhűlt. Létezik, hogy az ő egyetlen pici öccse apuka lesz?

  • Csak nem… ? –rebegte apa.
  • Unokatestvérem lesz? – böktem ki.
  • De még mennyire! – válaszolta Erika. – Még nem mondtuk senkinek, nem akartuk elhamarkodni a dolgot! De az eredmények bíztatóak, így úgy gondoltuk megosztjuk veletek!
  • Végre nagybácsi leszek! – éljenzett apa.

Ez az örömhír nagyon feldobta az egyébként is jó napot. Elmesélték, hogy titkon már akartak gyereket, de még nem merték mondani egymásnak, viszont mikor Erika észrevette a jeleket, sokáig nem merte elmondani Tibinek. Félt, hogy túl gyorsnak ítélné meg a tempót. Hiszen még csak most házasodtak össze! Most költözködnek!

Azonban szerencsére Tibor jól fogadta a hírt. Elérkezettnek látja az időt, hogy végre ő is apa legyen. Az örömhír megünnepeltük, kibontottunk egy bort és ünnepeltünk.

A villanybojler azóta is jól működik, és sikeresen kicsinosítottuk a házat. Erikát kicsit megviselte a terhesség, de már nagyon várják a babát. Azóta kiderült, hogy fiú lesz. Tibor egyre jobban keres az öntödével, úgyhogy úgy tűnik, kezdenek egyenesbe jönni a dolgok náluk is. Egy mindenesetre biztos: azt a napot soha nem felejtem el!